"Márti tizennégy évesen eldöntötte: egy napon András felesége lesz, bár a fiú hosszú ideig észre sem vette..."

Márti tizennégy évesen eldöntötte: egy napon András felesége lesz, bár a fiú hosszú ideig észre sem vette. Egy rajongó tini lány volt a sok közül, ráadásul még csak külsőleg sem András esete. András a gimnázium, sőt a kisváros kedvence volt. A népszerű orvoscsalád sikertörténetének folytatója: éltanuló, nyelvzseni, kosárlabdabajnok, az iskola sztárjaiból verbuválódott rockegyüttes gitárosa, és persze hírhedt szívtipró.

Beszélték, hogy már az érettségi előtti évben pikáns viszonyba bonyolódott - legszebb évfolyamtársnőinek becserkészése után. Egy elvált asszonynak, ráadásul egykori tanítónőjének csapta a szelet. Márti akkortájt került a gimnáziumba, és a gólyabálon, amikor meglátta Andrást a színpadon, életében először és utoljára, szerelmes lett. Érzelmein az sem változtatott, hogy évekig egy szót sem váltottak a fiúval. Amikor a fiú már Pestre járt egyetemre, látni is csak ünnepek táján látta, az utcán futottak össze, vagy házibulikban figyelte valamelyik sarokból szívdobogva hódítási manővereit.

Aztán tizenhét évesen gondolt egy merészet, és egy pénteki napon fölült a vonatra, mert azt hallotta a bátyjától, hogy Andrásék játszanak aznap az egyetemi klubban. Eltervezte szépen, hogy csábos lesz, kacér és ellenállhatatlan. Aztán jött az este, és annak ellenére, hogy mint egy igazi tini, félszeg volt, pirulós és bátortalan, mégiscsak megakadt a szeme rajta valakinek a szeme. No nem Andrásnak, hanem a cimborájának. András éjfél után nem sokkal távozott, egy csábos, kacér, ellenállhatatlan dívával a karján, és Márti a bátyja lakásán sírdogálta át az éjszakát, és elfogadta a jó barát másnapi randiajánlatát, nem minden hátsó szándék nélkül.

Így történt, hogy rövidesen tagja lett András társaságának, és ott is maradt. Évekkel később ő is a fővárosba költözött, a fiú albérletében kapott a felezett rezsi fejében szobát. Bár András továbbra is mindenki másnak udvarolt, Márti hitte, most már hamarosan elnyeri állhatatosságának jutalmát.

Úgy gondolta, a fiú meghódításának legbiztosabb módja, ha szép lassan nélkülözhetetlenné teszi magát. Pakolt utána, főzött rá, lelkizett vele, ha gondjai voltak (a testi vigasztól sem rettent vissza, ha úgy adódott), és intézte az ügyes-bajos dolgait, mert Andrásnak semmire se jutott ideje a munka, a zenélés és persze a lányok mellett. Ő mindig ott volt, ha szükség volt rá.

Közben pedig unalom és magány ellen begyűjtött néhány kitartó, többé-kevésbé szórakoztató udvarlót, akik tudták, mert persze mindenki előbb vagy utóbb rájött, hogy Márti szíve makacsul foglalt. Ebből nem is csinált titkot senki előtt. Csak András nem vette észre ezt a makacs, kitartó szerelmet.

Fel is adták a küzdelmet hamarosan, kivéve Tamást. Ő legalább annyira kitartó volt, mint Márti, és szerette a harcot, pláne a reménytelent. Aztán egy nap feleségül kérte, és azt ajánlotta, hogy addig is költözzenek össze. Márti hosszan töprengett aznap este a még mindig közös bérleményben. A földön szétszórt piszkos ruha, mosatlan edényekkel telepakolt mosogató, és András kulcsra zárt ajtaja fogadta, mint általában. Rendbe tett mindent még utoljára, és virrasztott. Ruháit becsomagolta bőröndjébe, és útra készen várakozott, amíg a fiú vendége távozott. Akkor mondta meg, hogy ő most elmegy. És megcsókolta Andrást búcsúzóul.

A fiú meg csak állt mélán, kezében a bőrönd, amit a taxihoz cipelt, és szó nélkül engedte, hogy Márti elmenjen. Mikor felment a lakásba, körülnézett - minden a helyén volt, de olyan más volt mégis. Egy egész perc telt el, míg hiányozni kezdett a lány, egy egész nap, hogy bevallja ezt magának, és egy egész hét, hogy felhívja. Aztán gyorsította volna ő az eseményeket, de akkor már a lány kérette magán - csak a miheztartás végett. Ő a várást megszokta már, a fiú szenvedett tőle igazán. De mert a szerelmet nem ölte meg benne sem idő, sem bánat, sem beteljesülés, mégiscsak visszahurcolkodott közös birodalmukba.

És bár a házimunkában korántsem buzgólkodott annyit, hiszen másként is szerethetett már, nem sokra rá elvette őt András.